|
A világon a legcsodálatosabb érzés amikor óriás szemeiddel rám nézel kedvesen. Mosolyogsz és nyomsz egy puszit a számra. Majd hozzám bújsz és halkan súgod: Szeretlek kedvesem...
...mit jelent szeretni, látni csillagot s feladni mindent és mindenkit aki volt és létezett, nem számít mi történt csak az , hogy éhezek.Éhezek rád, ragyogó gyönyörű szemedre s mindenre ami volt és ami vár, ha ráteszem a kezem a kezedre...s csak tiszta szív legyen az, és tiszta lélek mely úgy tud szeretni akárcsak én téged!
Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.
|
Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon. Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak veled!
|
Olyan vonzalma van, hogy abban a pillanatban amikor ott tartok, hogy nem érdekel, akkor Ő egyszer csak betoppan az én kis világomba, és mint a tornádó végigsöpör rajtam... És olyan gyorsan távozik is.
|
Szerelmes vagyok, és ez mindenem, akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben. Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. A szerelem egész életedre szól.
Sosem ismertem olyat, aki megtudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával. Sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni. Sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először. Sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám. Sosem ismertem olyat, akibe ilyen szerelmes tudtam volna lenni, amíg rád nem találtam!
|
Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához,akinél ott felejtettem a lelkemet.
|
|
Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?
Inkább meghalok most, mint hogy száz évig éljek tovább nélküled.
Itt vagyok veled. Rád figyelek, érted élek, és feltétel nélkül szeretlek.
Abban a pillanatban, mikor a szemedbe néztem, megláttam azt a fiút akit egész életemben szeretni fogok...
Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.
|
Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.
|
Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk? Amikor álmodunk? Amikor csókolódzunk? Mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatók! Ha becsukom a szemem Téged látlak...
|
Szerelem az, mikor bármit mondanak róla nem hiszed el, mikor ő tetteivel bebizonyítja a róla mondottakat, a rosszat nem látod, mikor bókol neked elhiszed s egyre jobban szereted. Ha ő szeret akkor állandóan figyel téged, ha mosolyogsz rá, ő őszintén visszamosolyog s ha sírsz ő is sír veled, de mégis letörli könnyeidet és azt mondja: Ne sírj, mert én még szeretlek.
|
Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...
|
Eljön a nap, mikor jönni fogsz és én csak annyit mondhatok győztél! Győztél, mert én feladtam, és te elmész örökre, azzal a gondolattal: olykor a győzelem is vereség! S valójában mindketten vesztettünk, mert mindketten feladtuk a harcot! S hogy lesz ezután, nem tudom, talán meghalok! </3
|
|
|
|
|
|
|
|
