Az egész világon
Az egész világon találhattál volna mást. – mondta a lány
De a fiú nem tette! Nem ő csak a lányt szerette!
De egyszer ez a szerelem is „meg ingott” s a fiú csalódott.
A lány egy másik fiút ölelt, s övé lett.
A fiú mikor ezt meglátta rögtön fájdalom tört rá .
Látta kedvesét miként egy másik fiúval szerelmesen csókolózik.
Úgy érezte bele hal a fájdalomba.. ezért haza rohant ..
A lány észre sem vette hogy a fiú végig ott állt mellette,
Ő csak a másik fiúval foglalkozott és ez lett a vége..
Elrohant, futott mindenen át mert már nem láthatta szíve választottját..
Neki állt egy levelet írni miben ezek hangzottak el;
„ Drága Kincsem én még szeretlek!
De ez túl nagy fájdalom volt nekem mit ma a parkban láttam..
Mire megkapod a levelet én már nem hinném, hogy élek..
Felejts el, légy boldog a másik fiúval, s síromnál ne sírj
El se gyere!
Csak tudd én sosem feledlek, s örökké szeretlek! „
Miközben a fiú a levelet írta szívében még a lány kezét fogta.
Feladta postára a levelet s a közeli patakhoz ment..
Tudta itt a vég és ennyi elég!
Elő vette bicskáját és kezét vagdosta..
Egyre jobban vérzett de ezt őt nem zavarta..
Még egyszer utoljára a lányra gondolt, s halkan suttogta ;
Szeretlek édesem!
Remélte, hogy a lánynak már nem fog hiányozni s hulláját a patak magával sodorta.
A lányhoz megérkezett a levél s mikor olvasta a sorokat szemében könnyek gyülekeztek,
S tudta itt a végzet..
Sírt s rohant a patakhoz, tudta szerelme holtan van ott..
De nem találta csak látta a patak sodor valakit, s meglátta a fiú gyönyörű arcát..
Rögtön utána rohant elkapta, de ilyenkor a fiú már nem élt s már kezét sem mozgatta..
A lány egy utolsó csókot lehelt a fiú szájára. .
A lány felvágta ereit s kedvese kezét fogta együtt sodródott tovább a két hulla..
Senki sem tudja mi lett velük , csak, hogy a patak az ő medrük ..
Így lett egymásé a fiú és a lány..