|
Csak a barátok azok, akik akkor is meghallgatnak, ha hajnali négykor hívod fel őket.
Add a kezed, mert álmodok.Add a kezed, mert itt vagyok.Add a kezed, mert meghalok!!
|
|
Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkodnunk kellene, a másik felét pedig azért, mert gondolkodunk, amikor éreznünk kellene..
Lehet, hogy Te mást találtál akivel most boldogabb vagy, de soha senki másnak nem lehetsz az, aki nekem vagy!
|
Menekültem...próbáltam futni álmomban, de nem léphettem...Hát mit tegyek, ha a préda megint én lettem...
|
Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek...
|
|
Választhatnám,a csillagokhoz vezető utat, de én inkább azt választom, amelyikre szükségemvan. /Nick Drake/
|
|
Azokban csalódunk mindig a legnagyobbat, akiket szeretünk, mert azt hisszük naivul hogy ők is szeretnek minket!
|
Hányféle üvegfal létezik bennünk? És hánnyal kell megküzdenünk
egy életen át? Hányszor veszíthetünk el valakit? És hányszor önmagunkat?
Becsaptál, hazudtál, hitegettél, kedves voltál, vicceltél, szerettél, imádtál, gyűlöltél...
.Se a Napppal, se az Éj, nincs semmilyen szenvedély, ami Nálad jobban kell, és ez Soha nem múlik el.
|
Egy szép nyári este megismertelek,
Megláttalak és megszerettelek.
Csendben az úton jöttél énfelém,
és nem történt más, csak fújt közben a szél...
|
|
Ha elúszott a hajó, csak a bolond úszik utána. Én világéletemben bolond voltam.
Nagyon szeretlek. Éppen ezért egedlek el magam mellől. Mert tudom, hogy csak így lehetsz boldog.."
|
„Talán nincsenek megfelelő pillanatok, megfelelő pasik, megfelelő
válaszok. Talán csak ezt kell mondanod, ami a szívedet nyomja.”
A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai
Magadban csalódni rossz, egy barátban borzalom.
A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.
|
Tudnod kell, hogy a szerelem sosem hal meg, de egy pillanat alatt képes megölni!
|
Vicces, hogy valaki mennyire összetudja törni a szívedet, de te ennek ellenére még mindíg szereted azokkal az apró darabokkal...
|
A szívembe zártalak, hogy a lelkembe élj!
|
|
|
|
|
|
|
|
